A darwini fajfogalom és a beszélt nyelvek közötti párhuzam
 
A felsõ ábra 7 fázist mutat, ezek önkényesek. Olyan ez, mint játék a mikroszkóppal, bárhol megállítható vagy folytatható; ennek 
állóképeit nézzük.

Ezek fajok, de hasonlít az ábra a nyelvi szdenderdéhez. Két tompa 
tetejû cukorsüveg különbözõ magasságokban elvágva, 
felülnézetben, ahogy megyünk lefele.

Madártávlatból két jól meghatározott fajt látunk, amelyek (ekkor úgy tûnik) egy-egy homogén típust, kategóriát alkotnak. Közelebb lépve meglátjuk, hogy belsõ heterogenitással rendelkeznek. Késõbb feltûnnek az alfajok, majd a jól megkülönbözethetõ (esetleg külön nevet is érdemlõ) helyi változatok - végül megpillantjuk a legkisebb csoportokat és az egyedeket. Az átmenet folyamatos: köztes formák léteznek mindenütt, a kategória vagy a típus fogalma alkalmazhatatlanná válik, pontos határok sehol nem húzhatók. 
A csomók azt tükrözik, hogy egyes, egymáshoz nagyon közeli változatok igen gyakoriak (ezért az adott távoságból, vagy - ami ugyanaz - korlátozott mennyiségû ismeret birtokában azonosaknak tûnnek). Még közelebb lépve azonban ezek is galaxisokra és csillagokra bomlanának, de ezt az ábra már nem mutatja.

Ahogy a mikroszkóp közelít, vagyis "zoom"-ol, az nemcsak a kategorikusról a nem-kategorikusra és a nem-esszencialista gondolkodásmódra való áttérés fogalmi váltását példázza, hanem egyben a megismerési folyamat állomásait is tükrözi. A típus értelmében felfogott fajokat eleinte kevés példányuk, szinte csak egy-egy egyedük alapján képzelték el. A naturalista tapasztalatszerzés, vagyis a tényleges, változékony egyedek megfigyelése az, ami felbontja az így létrehozott merev, képzeletbeli egységet.

A sugalmazás természetesen ez:
Faj - alfaj - változat - egyed = nyelv - dialektus - idiolektus
naturalizmus = szociolingvisztika